Ahogy már írtam, ma túráztunk egyet Székesfővárosunkban.
Először az újpesti SZTK-ba mentünk a gyermekortopédiára. István fiam meg lett dicsérve, hogy jól teljesített. A talpa gyönyörűen helyreállt, a csípője sem kötött, de azért még tornáztathatjuk :P
Utána egy kisebb villamos- és metrókaland árán eljutottunk a Ferenciek terére (még így hívják?). Majd átmentünk a Duna felett és bementünk a munkahelyemre.
Az emberek reakciói:
- De szép baba. Mekkora?
- Hogy milyen gyönyörű szemei vannak...
- Jól alszik? Nyugodt egyébként?
- Mindjárt elolvadok, hogy milyen mosolygós...
- és így tovább.
Rá kellett jönnöm, hogy az emberek többsége megbolondul, ha babát lát. Viszont a főnökeim egyikével sem tudtam beszélni az esetleges visszatérésemről... nem baj, majd legközelebb :)
Ezek után már szédelegtem az éhségtől (és a 6,5 kg hordozásától), így beugrottam kedvenc bohócunk étkezdéjébe egy kis zsömle-fasírtra. Majdan találkoztunk egy topiktársammal és az ő hatalmas fiacskájával :P gyönyörű gyermek... és hogy mennyire nyugodt (nyugodtabb az én ufóbabámnál is).
Egy jó beszélgetés, a MOM Park baba-mama szobájának együttes kipróbálása és elrepült majdnem 2 óra. Persze közben felmértük az egyik német(?) cipőlánc kínálatát is, hogy még bírja e teljesíteni igényeim sorát (41-es!, egyszerű, könnyen beleléphető, ne rikító színes, kényelmes, lapos sarkú és még tetszen is). Találtunk hosszas keresgélés után.
Hogy ne teljen el úgy pesti nap, hogy ne látogassunk el egy plázába (csak hogy felmérjük a konkurenciát), így megnéztük az újonnal nyílt újbudai plázába. De ott már nem találtunk semmit.
De itt még nem volt vége. Egy lelkiismeretes anya még ezek után elmegy a nagyobbik szülői értekezletére, ahol természetesen vállalja a jegyzőkönyv írói posztot is. Aztán türelmesen hallgat és jegyzetel. Eközben a lelkiismeretes anya kisebbik gyermeke az apával kint sétálgat és az apa többször jelzi, hogy menjünk már haza. DE lelkiismeretes anya végig akarja hallgatni. 2 órával később azonban feladja, hogy megértse, miért kell arról beszélni, hogy miért kell a törvényeket egy óvodában betartani, feláll (persze apa erőteljes kérésére) és otthagyja a szülői értekezletet a közepén.
Viszont továbbra sem érti, hogy miért az a téma, hogy az egyik szülő szórakozási felajánlását jogosan miért utasította vissza az óvodavezető, valamint miért kell betartani a törvényt és miért nem lesz szeptembertől semmilyen különóra az óvoda területén...
Este 8ra estünk haza (már autóval). A gyermekek alszanak és lelkiismeretes anya megírja a blogot, hogy a kedves olvasó is tudja mindezt.
