Hosszú volt a hét, de már csak a hétvége van hátra :)
Hétfőn jött haza Dávidom. Nagyon jókedvű volt, bár volt egy beszólása, ami szíven ütött ("Anya, engem nem láttok itt szívesen"). Kicsit nyomoztunk exanyósommal és valószínűsíthetőleg a drága exem és a kedvese beszélgettek és a gyerek elkezdett kombinálni.
Kedden Dávidomnak elkezdődött a gyerekhét. Aznap ugrálóvárat kaptak... élvezte, sokat mesélt róla... itthon pedig nem történt semmi...
Szerdán Dávidéknál ballagás volt. Mi meg felmentünk a védőnőhöz, hogy megmérjük István babát... 6850 g... szépen hízik. A védőnő is meg van vele elégedve.
Csütörtökön bementünk mi is Pestre, mert Dávidéknál kézművesház és táncház volt. Előtte találkoztunk egy anyuka-baba ismerős párral és sétáltunk (vásárolgattuk) egy kicsit... Aztán az oviban játszottunk és kreatívkodtunk. Mindenki csodálkozott, hogy a kicsi milyen jól bírja. Vagy nézelődött, vagy aludt. Egyszer evett is (mikre nem jó a lefejt tej!). A vége felé Dávidom véletlenül leöntötte az egyik barátját, amiből sírás lett (Dávid sírt, mert nem bocsátot meg azonnal a barátja). Aztán kezében a picivel (nekem meg kellett kötnöm a hordozót) még inkább sírt, mert a kicsi felébredt és sírni kezdett.
A vége viszont jó lett, mert a táncházat élvezte mindkettő... végig voltunk. Sokat fényképeztem...
Ma már itthon volt Dávidom is. Kissé meginogtam, hogy biztos bírni fogom e a következő 3 hónapot, de most erőt veszek magamon és azt mondom, ezt is túl fogjuk élni :P
Na de nem szaporítom tovább itt a szót... még egy fénykép lehet a tiétek... máskor talán még vicces is lehet a bejegyzés... :P