Ma mi mentünk el Dávidért az oviba... ez nekünk egy 4 órás út...
Délelőtt 11:25-kor van itt a busz és a 14:20-ast érjük el visszafelé.
István már a befelé tartó buszon bealudt. Aztán végig a metrón, majd még egy busz és még egy... már az ovinál is vagyunk.
Az oviban mindkét óvónéni bent volt, így tudtam beszélgetni Kati nénivel a szülőiről. Első kérdése:
- A férje nem volt nagyon mérges az elhúzódó szülői miatt?
Mondtam, hogy természetesen nem volt baj, csak az, hogy a kicsi is ott volt, anyósomért is menni kellett és este 8ra értünk haza... meg ugye nem tudtunk végig ott lenni.
De szerencsém volt. Kihozta a jegyzőkönyvet (amúgy is alá kellett írnom, mert én kezdtem el vezetni) és végigvettük gyorsan...
Jövő héten logopédiai szűrés, anyák napja, madarak és fák ünnepe és sportnap lesz. Dávidka sajnos a madarak és fák ünnepén valamint a sportnapon nem lesz ott, mert csütörtök-pénteken a férjem szabin lesz (csütörtökön bíróságra megyünk, pénteken pedig Dávidot elviszi az apukája a nagymamához, mi meg festünk)...
Férjecském sajnos ma túlórázik... de majdcsak ő is hazaér. Nemrég hívott és akkor döbbent rá, hogy holnap esküvőre vagyunk hivatalosak... nagyon nem örül neki, dehát mit tehetünk... családi meghívás és utána még haza kell vinni a nagymamát is...
De visszatérve az óvodára.
Jövőre náluk is betiltják a délutáni különórákat. A szülők fel vannak háborodva, hisz így sokan elesnek attól a lehetőségtől, hogy angolt tanuljanak már ilyen korán, vagy megtanuljanak egy küzdősportot, esetleg néptáncoljanak... mert a szülő általában dolgozik és munka mellett nem tudja délután elhordani a különórákra...
Én a környékünkön próbálok körbenézni. Itt is van pár küzdősport: Judo és Kendo biztosan... majd legfeljebb nem csak pénteken megyünk be érte, vagy péntekre időzítjük a különóráját.
