Már jó pár napja volt, hogy be kellett mennünk az oviba az anyáknapi ünnepségre, de csak most jutottam el odáig, hogy le is írjam...
Szóval!
Reggelre bekészítettem a szép ruhát Dávidomnak és ő nagyon izgult, többször megkérdezte, hogy biztos megyünk e. Természetesen biztos volt, hogy megnézzük...
El is indultunk. A buszúton nem volt semmi, aztán 3-ra már a munkahelyemnél voltunk. Ott sokan megdögönyözték a kicsit, meg beszélgettünk egy nagyot és utána elindultunk az ovi felé...
Még jó, hogy háromnegyed5-re odaértem, mert már kezdtek...
Nagyon szépen énekeltek, verseltek, mondókáztak... látszott, hogy az óvónők és a gyerekek is kitettek magukért, hogy sikerre vigyék a műsort... Dávid fiam azonban, amint meglátta, hogy mi is ott vagyunk, egyből "megbolondult". Mindig minket nézett, forgolódott, zsebre tette a kezét...stb. Többször rászóltak (meg én is odasuttogtam), de nem volt hatása. A műsor után az egyik óvónéni odajött és elmondta, hogy a délelőtti főpróbán nem volt baj... amúgy is Dávidom tudja legszebben lemondani a tanult dolgokat, nagyon jó agya van hozzá, csak amint meglát, nem lehet vele bírni... :(
A műsor után elmentünk a férjért és hazajöttünk... Nagyon megdicsértem a fiamat és az ajándéknak is nagyon örülök...
